Sarah Jaffe - Better than Nothing

A kávézólánc főnöke még aznap délután telefonált, hogy másnap új dolgozó érkezik, egy bizonyos Harry Greenwood, akit Samnek kell betanítania.

http://www.youtube.com/watch?v=BcDv97e1-uI 

Sam lábait felhúzva ült a sötétvörös párnával borított széken, és lehunyt szemmel hallgatta a zenét. Fülhallgatójából néha kihallatszott egy-egy hangosabb hang, egy üvöltés, vagy gitárszóló, de ezen kívül a kávézót teljes csend uralta. Ami kiegészült a félhomállyal, lévén hajnali öt óra. Sam lassan, milliméterről milliméterre nyitotta ki a szemét, majd óvatos mozdulattal letörölt a szeme sarkából egy kósza könnycseppet, és a zsebéből kihúzva fekete fémdobozát, elővett egy szál cigit, és rágyújtott. Megrázta a fejét, beletúrt a hajába, majd felállt, és a pár órával azelőtt felállított festőállványhoz lépett. Rápillantott a félkész műre, majd lendületből megragadta a félretett ecsetet, és ismét dolgozni kezdett. Úgy, ahogy már órák óta tette, mindössze egy-két párperces megállással. Néha szinte már agresszívan döfte az ecsetet a vászonba, néha pedig alig érintette azt. Érzelemből festett, ahogy mindig is tette. A vázlatkészítésnek még a gondolatát is nevetségesnek tartotta, hiszen hitte, hogy a műnek a művész pillanatnyi érzelmeit kell ábrázolnia, nem pedig holmi előre megtervezett, óramű pontosságú formát. Így csak festett, észre sem véve az idő haladását, egészen addig, amíg a vállára egy kéz nem nehezedett. Reflexből lépett hátra és kiáltott fel, majd mikor meglátta a mögötte önelégülten vigyorgó Josht, csak egy hűvös pillantással jutalmazta. Kivette a füléből a fülhallgatóját, és lerakta a legközelebb levő asztalra.

-     Inkább meg sem kérdezem, hogy aludtál-e – húzta fel a szemöldökét Josh, végignézve a hatalmas, mindössze három színből álló képen. A királykék, a mélyvörös, és a fekete kavalkádjából akarva-akaratlanul is feltűnik egy oroszlán alakja, amely, ha túl sokáig nézte valaki a képet, egyszerűen köddé vált.

-          Muszáj volt – vonta meg a vállát Sam, majd egy utolsó ecsetvonással befejezettnek nyilvánította a képet. Ebben a pillanatban lépett be Ria a bejárati ajtón, ezzel megcsendítve az ajtó fölé helyezett kis szélcsengőt. Nem szólt semmit, csak egy pillantást vetett a képre, majd Samhez lépve a táskájából elővett egy kisebb csomagot.

-          Tessék – nyújtotta Sam felé szélesen mosolyogva – Gondoltam, azért mégsem lehetsz a tegnapi ruhádban. A szagoddal elijesztenéd az összes vendéget – húzta fel a szemöldökét, majd minden további nélkül elindult, hogy reggelit csináljon magának. Sam egy pillanatig csak nézte a ruhákat, majd megvonta a vállát, és elindult átöltözni.

-          Imádom, mikor Samre rájön a nagy művészség. Ilyenkor valahogy sosincs érvényben a dohányozni tilos jelzés. Bezzeg én csinálnám ezt – morogta Josh a fogai között, miközben Riát figyelte, ahogy légfrissítővel körbefújta a helyiséget.

-          Ne morogj, nem te köhögsz betegesen ha cigifüstöt szagolsz – válaszolta Ria két köhögés közt.

-         Amúgy hogy-hogy ilyen korán? Azt hittem, a szépítő alvás fontos. Bár ahogy most elnézlek, tényleg eléggé az lehet – húzta a száját félmosolyra, mire Ria megforgatta a szemeit.

-          A főnök mondta, hogy ma reggel jön az új előadó, szóval ma nem csak Sam fog betanítani. Bár, ugye, mint tudjuk, úgyis csak egy napig fog itt maradni.

-          Persze, mert téged senki sem tud elviselni. Hidd el, ha én énekes lennék, vagy mi a szösz, akkor sem lépnék fel veled, ha élet-halál kérdése lenne.

-          Nem tehetek róla, hogy elijeszti őket a tehetség – csücsörített Ria vidáman, miközben enni kezdte a frissen összecsapott szendvicsét.

-          Én inkább beképzeltségnek nevezném, de ahogy gondolod – vonta meg a vállát Josh, majd Riához lépett – Abból jut nekem is?

Ria csak odabökött a másik szendvicsre, amit a pulton hagyott, mivel ismerte már Josh szokásait. Sam ekkor lépett ki a személyzeti öltöző ajtaján, immár egy sötétzöld, nála háromszor nagyobb kötött pulóverben, valamint egy kopott, bő farmerben. Eddig lazán kiengedett rasztáit most szoros kontyba fogta, azonban a beleszáradt festékfoltokkal nem csinált semmit. Nem szólt semmit, csak odalépett a festőállványhoz, és pakolászni kezdett.

-          Kérsz valamit?  - mosolyodott el Ria vidáman, de Sam válasz helyett csak megrázta a fejét, és bevitte az öltözőbe a holmiját. Kiérve beletörölte festékfoltos kezét a pulóverébe, mit sem törődve azzal, hogy így az is több színű lett, majd elkezdte lepakolni a székeket az asztalokról. Ria és Josh csendben figyelték, miközben a reggelijüket ették, majd átvették az aznapi árut.

-          Basszus, már megint késésben vagyunk – kiáltott fel Ria felnézve a faliórára – Sam, megtennéd, hogy kipakolod a sütiket? – pillantott felé kétségbeesetten, majd besietett az öltözőbe.

-          Tudnám, hogy mit pánikol – ráncolta a szemöldökét Josh – Neki nem is ez a munkája. Ameddig jól néz ki, és elszórakoztatja a vendégeket addig nem is kell mást csinálnia. Akkor meg? – kérdezte, de senki nem válaszolt neki, Sam láthatóan belemélyedt a gondolataiba, és nem is tűnt úgy, mintha nagyon ki szeretne jönni a saját kis világából. Lassan pakolta ki egymás mellé a különböző méretű, formájú és színű muffinokat, tortákat, süteményeket, szendvicseket, és különböző sütiket. Josh összepakolt és elrendezte a dolgokat a pultnál, majd az ajtóhoz lépve elfordította a kis táblát, hogy a járókelők a ’Nyitva’ feliratot láthassák.

-          Harry mikorra jön? – nézett Sam Josh felé, miközben megkötötte a kis fekete egyenköpenyét.

-         Fogalmam sincs. Gondolom, mikorra a főnök behívta. De hogy az mikor van – vonta meg a vállát, majd összeráncolt szemöldökkel nézett Samre – Miért érdekel?

-          Csak kérdeztem – vonta meg a vállát, majd felhúzta a szemöldökét, mikor megállt előtte az első vásárló, és leplezetlen unalommal hallgatta a rendelését.

-          Oké – lépett ki Ria az öltözőből, az eddigi szexi-kényelmes szerelését lecserélte az ultraszexire, és 15 centis magassarkújában is magabiztos léptekkel ment oda Samhez – A főnök most hívott, hogy Harry 10-re jön, az én srácom pedig délre. Úgy tűnik spanyol, de a neve legalábbis Alejandro Rodriguez. Tuti valami röhejes fazon. Simán lepipálom – mosolyodott el magabiztosan, szinte észre sem véve, hogy a kasszánál sorban állók fele ettől az egy mosolytól fülig beleszeretett.

-          Azt kérdeztem, hogy tejszínhabot kér rá? – emelte fel a hangját Sam, miután már harmadszorra tette fel az előtte álló, kissé elbambult férfinak ezt a nem túl bonyolult kérdést. Miután egy ideges mosollyal elküldte melegebb tájakra az összevissza habogó férfit, szúrós pillantással fordult Ria felé – Elhiszed, hogy nem érdekel? Oszd meg valamelyik rajongóddal ezt a fantasztikus hírt, ők legalább figyelni fognak rád. Ja, nem, bocs. A dekoltázsod valószínűleg eléggé elvonja majd a figyelmüket – bökött a valóban nem túl konszolidált ruhára, és figyelemre se méltatta Ria pillantását, ami annak ellenére, hogy a mosolya cseppet sem változott, nem éppen boldogságot árult el.

-          Megyek, bevásárolok – válaszolt, mintha mi sem történt volna – Mivel nincs otthon semmi, munka után hulla leszek, ti pedig az életben nem mennétek el bevásárolni, az hót ziher – kapta fel a halványrózsaszín táskáját, majd kilépkedett a kávézóból, nem egy elismerő pillantást kiérdemelve. Josh elgondolkozva nézett utána, miközben a tejhabot csinálta.

-          Kíváncsi vagyok, mikor jön vissza – jegyezte meg végül egy álmosoly kíséretében, amit az egyik vendégnek szánt.

-          Pont nem tud érdekelni – vágott vissza Sam egyből, unottan nyomogatva a pénztárgépet.

-          Élvezd ki, amíg még ott állsz, és csak számolsz, mert amint megjön a selyemfiú, helyet cserélünk, cicukám - vigyorodott el Josh nem túl barátságosan. Sam nem mondott semmit, csak a pult alatt tartva a kezét Josh felé fordította, és bemutatott neki.

-          Csak ne legyen balhé, oké? – suttogta Sam, mire Josh értetlenül fordult felé.

-          Már miért lenne balhé? Oké, ki nem állhatom a selyemfiúkat, és nyílvánvaló, hogy a múltban megbántott, de azért csak nem lehetett akkor gáz, hogy… - itt elakadt, keze megcsúszott a fémpoháron, ezzel kiöntve a tűzforró tejet, amiről tudomást sem szerzett, csak pislogás nélkül nézett Sam szemébe. Aki pár pillanatig állta a tekintetét, majd elkapta a fejét, és tovább pötyögött a pénztárgépen – Hogy ez nekem hogy nem esett le! – emelte fel a hangját Josh, mire a kávézóban jelen levő összes vendég felé fordult.

-          Fogd már be – sziszegte Sam összeszorított szájjal, majd egy pillanatra felé fordult, és jelentőségteljes pillantást küldött felé – Ne merészelj balhét csinálni! A főnök kidob, és annak rohadtul nem lenne jó vége.

-          Te most szórakozol velem, ugye? Hol a francban érdekel az engem? Ha az a gyerek még egyszer a szemem elé kerül, akkor…

-          Akkor sem csinálsz semmit – szólt közbe Sam, miközben melléállt, és egy gyors mozdulattal feltörölte a kiborult tejet – És most tűnés vissza dolgozni! És ha még egyetlen szót is meghallok erről, én esküszöm, puszta kézzel fojtalak meg.

-          Akkor már két halott is lesz itt - morogta Josh már-már vérben forgó szemekkel, miközben lendületesen csinálta a kávékat, duplasebességre kapcsolva.

-          Josh – sóhajtott Sam fáradtan – Nem akarok erről beszélni. Az már a múlt, régen volt, lezártam. Nem kéne felhánytorgatni többet, oké?

Josh pár pillanatig szótlanul méregette a rezzenéstelen arccal álló Samet, majd sóhajtva elfordult.

-          Oké. De ha egyetlen rossz lépést is tesz… - nem fejezte a mondatot, csak megroppantotta a nyakát, ezzel szavak nélkül is egyértelművé téve a szándékait. A következő pillanatban ismét megszólalt az apró szélcsengő, mire Sam felpillantott, majd el is kapta a tekintetét.

-          Viselkedj, oké? – morogta még utoljára, majd szélesen rámosolygott a pulthoz érő, kócos hajú Harryre – Fésülködni manapság már nem szokás? – kérdezte reflexből, át sem gondolva, hogy mit tesz. Harry egy pillanatra meghökkent, majd elmosolyodott.

-          Ezt komolyan egy festékfoltos hajú lány kérdezi tőlem?

Sam unottan bólintott, majd a személyzeti öltöző felé intett.

-            Tedd le a cuccaid, és vegyél fel egy egyenkötényt, utána pedig kezdhetjük is – hangja, mint a nemrég csiszolt kés, bár mindenféle érzelemtől mentes volt, mégis élesnek hatott az ember fülének. Harry bólintott, majd bement az öltözőbe, és alig két perc múlva már vissza is tért, immár kötényben – Oké Josh, helycsere.

Josh egyetlen szó nélkül átállt a kasszához, otthagyva a félig kész kapucsínót Samnek, aki sóhajtva hozzáállt, és fél perc alatt be is fejezte. Mikor Harry mellélépett, és látta, hogy beszédre nyitná a száját, gyorsan belekezdett, mielőtt még megszólalhatott volna.

-            Oké, szóval. Nem olyan nehéz megtanulni, szerintem egy nap alatt menni fog és holnap már dolgozhatsz is rendesen, pláne a te eszeddel, de még ha esetleg meg is hülyültél az évek alatt, két napnál többet akkor sem fog igénybe venni. Az egyetlen, amit tenned kell, az az, hogy figyelsz rám. Szóval, kávéfőzőt gondolom tudsz használni – pillantott a fiú felé, akinek épp csak egy bólintásra volt ideje – Oké, akkor kezdjük a legegyszerűbbel. Hosszúkávé.

Sam csak beszélt, beszélt és beszélt, pedig már rég nem érezte a száját, és lassan összeesett a fáradtságtól. De nem akarta hagyni, hogy Harry belekezdjen a mondandójába, mivel félt, hogy valami baromságot mondana, és azzal elszakítaná Josh egyetlen megmaradt idegszálát. És kitörne a pokol.

Harry összeráncolt szemöldökkel nézte Sam folyamatosan mozgó száját, próbálva követni az utasítások egész sorát, ez azonban igen nehéz volt, tekintettel arra, hogy egyrészt Sam igen gyorsan beszélt, másrészt pedig Harry fejében gondolatok ezrei cikáztak.

-          Oké. Menni fog? Próbáld ki, ha nagyon elcseszed, legfeljebb megcsinálom én – vonta meg a vállát Sam, majd több mint egy óra óta először végre elhallgatott. Harry bólintott, majd precíz mozdulatokkal nekiállt megcsinálni a Latte Macchiatot, ami első próbálkozásra tökéletesre sikerült. Sam bólintott, majd nekitámaszkodott a pultnak, és innentől kezdve leginkább csendben figyelte az erősen koncentráló fiút, esetleg egy-egy tanáccsal látta el, vagy korrigálta a kisebb hibáit, bár mindvégig figyelve arra, hogy kezeik egy pillanatra se érintkezzenek. Az túlontúl valóságos lett volna. Ő pedig nem akarta elfogadni, hogy ez márpedig a valóság.

-          Figyelj, Sam… - kezdte Harry halkan, miközben épp fahéjat szórt egy kapucsínó tetejére.

-          Inkább most fejezd be – szakította félbe Sam tekintetével továbbra is a fiú erős, hatalmas kezeit követve.

-          De… - kezdte újra, most már kicsit hangosabban.

-          Nem érdekel – közölte Sam száraz hangon, reménykedve, hogy elég nyersen hangzik.

-          Sajnálom.

Sam magában fohászkodott, hogy Josh ne hallja meg a körülöttük levő alapzajtól, vagy a rádióból jövő halk zenétől, de persze nem volt ilyen szerencséje.

-          Ó, igen, azzal mindent megoldasz – szólt oda neki a kassza mellől foghegyről.

-          Parancsolsz? – fordult felé Harry enyhe döbbentettel.

-          Ó, jaj, ne haragudj! – kapta Josh a szája elé a kezét – Nem akartam közbevágni, vagy bármi, csak helyeselni akartam, miszerint egy bocsánatkérés nyilván helyre tudja tenni mind azt a sok szart, amit régen műveltél.

-          Josh – morogta Sam az orra alatt, rosszat sejtve. Nagyon is rosszat sejtve.

-          Már megbocsáss, de neked mégis mi közöd van ehhez az egészhez? – ocsúdott fel Harry hirtelen a döbbenetéből, és közelebb lépett Josh-hoz. Akinek ez már csak olaj volt a tűzre, egyetlen mozdulattal Harrynél termett, és a pólójánál fogva magához húzta.

-          Mindjárt megtudod, mennyire közöm van hozzá – fröcsögte indulatosan, szemében állati ösztönök látszottak.

-          Josh, azonnal fejezed be! Mi itt éppen dolgozunk – tette a vállára a kezét Sam, de Josh nem nagyon törődött vele, lerázta magáról, és ördögien elmosolyodva hátrahúzta a jobb kezét. A következő pillanatban egyszerre lehetett egy hatalmas csattanást, és Sam sikítását hallani, aki egy pillanatra teljesen megfeledkezett magáról. Majd, mikor összeszedte magát, és látta, hogy Harry vérző orra ellenére Josh ismét ütésre emelte a kezét, egy határozott mozdulattal odalépett hozzájuk, Josh kezét lerántotta Harry pólójától, aki ettől elvesztette az egyensúlyát, és térdre esett. Sam azonban ezzel nem törődve a dühtől remegő Josh-hoz lépett, arcát a kezei közé emelte és mélyen a szemébe nézett, majd száját a szájára tapasztotta, és egészen addig el sem engedte, míg nem érezte úgy, hogy a megfeszült izmai teljesen elernyedtek.

-          Te jó ég – Josh és Sam egyszerre kapták a fejüket az ajtó felé, ahol Ria állt, két bevásárlószatyorral a kezében, arcán a totális döbbenettel – Gyerekek, ti meg mégis mi a francot műveltek? Dolgozunk, nem tűnt még fel?

-          Ja, mondja ezt a lány két bevásárlószatyorral a kezében – morogta Josh, és bár ezt eredetileg Samnek szánta, ő már nem figyelt rá, ugyanis közben leguggolt Harryhez, és egy konyharuhát nyomott a kezébe, hogy azzal törölje le az arcáról a vért. Ria eközben a pult mögé sietett, és a kasszához lépve feltette a kezeit.

-          Jól van emberek, a műsornak vége! Elnézést ezért a kis kellemetlenségért, természetesen ígérjük, hogy ezentúl ilyesmi sosem fog kis kávézónkban előfordulni! Kárpótlásképpen ma minden muffin fél áron kapható – kiáltotta széles mosollyal az arcán, mire a kávézón egyfajta izgatott suttogás söpört végig, mintha az emberek napjának a fénypontja lenne egy fél áron árult sütemény. Bár valószínűleg az is volt.

-          Josh, beszélhetnénk egy pillanatra? – állt meg a fiú előtt Sam csípőre tett kézzel, szikrákat szóró szemmel, mire Josh beharapta az alsó ajkát, és bólintott. Ettől a tekintettől valószínűleg még a világ legerősebb embere is megijedt volna. Így inkább csak szó nélkül követte Samet az öltöző felé. Mindeközben Ria kivett a mélyhűtőből egy jégtartót, a jégdarabokat konyharuhába tette, és az időközben feltápászkodott Harry orrára nyomta.

-          Így. És most meg kell próbálnod fél kézzel kávét csinálnod, amíg azok ketten el nem intézik a dolgukat – biccentett Ria az öltöző felé, majd egy, még az eddiginél is szélesebb vigyort felvéve fordult a következő vevő felé.

-          Mit adhatok? – kérdezte vidáman.

-          Igazából semmit. Vagyis, legfeljebb a telefonszámodat, azt nem vetném meg, elhiheted – kacsintott rá a vele szemben levő, kreol bőrű srác. Ettől a magabiztosságtól még Ria is meglepődött egy pillanatra, de utána egyből helyrehozta lefagyott mosolyát, és érdeklődve kérdezett vissza.

-          Ahhoz azért ennyi még kevés lesz. Ki kell érdemelned.

-          Nos, talán még annak is eljön az ideje. Az előadói állásra jöttem – húzta féloldalas mosolyra a száját, mire Ria elismerően végignézett rajta.

-          Mondanám, hogy menj be az öltözőbe lepakolni, de oda én a helyedben most nem tenném be a lábam, szóval inkább csak pakolj le egy szabad asztalhoz – biccentett neki, majd máris a következő vendégre koncentrált.

-          Ó, ember, mi van, ez az új divat? Olyan kívánatosan festesz, csak vigyázz, nehogy rád ugorjak – Ria kissé meghökkenve pillantott fel, majd nézte végig, ahogy Harry és, mint újonnan megtudta, Alejandro kezet ráznak a pult fölött.

-          Én benne vagyok, öreg, csak a sérómat hagyd ki a dologból. Tudod, az a szexepilem – kacsintott rá Harry.

-          Még jó hogy nem a hangod. Annak ugyanis annyi. Bár biztos vannak, akik az orrhangot szeretik – röhögött fel Alejandro kárörvendően.

-          Nem szapuljuk a sérültet – vágott vissza Harry vigyorogva, majd minden további nélkül visszatért a kávéfőzéshez, a fiú pedig lepakolt egy asztalhoz. Ria, miközben továbbra is mosolyogva fogadta a vendégeket, kissé közelebb hajolt Harryhez.

-          Ti ismeritek egymást? – húzta fel a szemöldökét.

-          Ja – vonta meg a vállát Harry – Azért jelentkeztünk ide, mert gondoltuk, klassz, hogy együtt tudunk dolgozni. Így legalább biztos volt, hogy nem csak dögunalmas emberek vesznek majd körül minket – Ria felhúzta szépen ívelt szemöldökét, mire Harry elmosolyodott – Már úgy értem, hogy ha amúgy dögunalmas munkatársaink lennének.

-          Azért – mosolyodott el Ria. Ezután csend telepedett rájuk, egészen addig, amíg Josh és Sam ki nem léptek az öltöző ajtaján, és bár Sam arcán semmilyen érzelmet nem lehetett látni, Josh határozottan idegesnek tűnt.

-          Kösz, Ria, innentől átveszem – lépett hozzá Sam üres tekintettel, mire Ria rámosolygott.

-          Életmentő vagy. Elvégre még időben be kell tanítani a mi kis újoncunkat – nevetett fel, és bár Sam egy szóval sem kérdezte, ő azért rámutatott az egyik asztalnál ülő, lábait lazán egy székre támasztó, tökéletesen bezselézett, sötétbarna hajú fiúra.

-          Remek – vonta meg a vállát Sam unottan, majd mielőtt még odafordult volna a következő vevőhöz, Joshra nézett – Menj ki nyugodtan rágyújtani. Most elleszünk.

Josh egy pillanatig habozott, majd végül szó nélkül távozott. Sam egyetlen szót sem szólt Harryhez, aki úgy tűnt, szintén inkább a hallgatást választotta, bár ha akarta volna, sem tudta volna kiválasztani, hogy melyik kérdését tegye fel legelőször. Sam félig a pultnak dőlve igazította meg a csuklószorítóját, és tűrte vissza a kiszabadult tincseit a kontyába. Eközben Ria leült a latin szépfiú mellé, és gyorsan végigmérte deszkás cipőjét, szűk farmerjét, és egyszerű, bőre barnaságát kiemelő fehér pólóját. Egyértelmű, hogy tudta, mit akar, és azt is, hogy azt hogyan érje el.

-          Oké. A szabályok egyszerűek. A főnök csak a legjobbakat akarja felvenni, ezért egyből az első este be leszel dobva a mélyvízbe. Velem fogsz párbajozni, vagyis egy számot éneklek én, egyet meg te, és a közönség dönt, melyikünk a jobb. Amennyiben én nyerek, szedheted a sátorfád, amennyiben pedig te, akkor onnantól megosztva leszünk itt attól függően, hogy mennyire szeretett a közönség.

-          Ez piskóta – legyintett a srác magabiztosan.

-          Azt majd meglátjuk – húzta fel a szemöldökét Ria, majd széles mosollyal odanyújtotta a kezét – Victoria Feather.

-          Que bonita – ragadta meg a kezét, majd ahelyett, hogy megrázta volna, apró puszit nyomott a kézfejére – Alejandro Rodriguez. De a barátaimnak csak Alex.

-          Rendben, Alex, itt a lista azokról a számokról, amiket a zenekar el tud játszani, természetesen, ha felvesznek, akkor bármilyen számot megtanulnak a kedvedért, de egyelőre be kell érned ennyivel. Állíts össze egy listát a számokról, amiket elő szeretnél adni, legfeljebb ötöt, abban a sorrendben, ahogy el szeretnéd énekelni őket, majd add oda a zenekarnak, mikor megérkeznek – Alex bólintott, majd szórakozottan tanulmányozni kezdte a listát.

http://www.youtube.com/watch?v=paIHl85d9DQ

-                     Köszöntjük szeretettel minden egyes vendégünket, a törzsvendégeknek egy hatalmas HELLÓ, a többieknek pedig köszönjük, hogy a mi kis kávéházunkat választották. Viktoria Feather vagyok, és mint ahogy azt már megszokhatták, ma is én fogom szórakoztatni önöket. Azonban, mint néhányszor már máskor is megtörtént ez, ma egy vendégfellépőnk is lesz – illetve csak magukon múlik, hogy vendég marad-e, vagy állandó fellépő lesz. Kérem, bíztassák hatalmas tapssal Alejandro Rodriguezt, aki a mai nap folyamán szintén szórakoztatni fogja önöket! Mint ilyenkor mindig, ma is a nézők reakciójától függ, hogy marad-e. Szóval kérem, ne fogják vissza magukat, ha tetszik, nyugodtam tapsoljanak, fütyüljenek, sikítsanak, sőt, erre külön meg is kérem önöket. Bemelegítésnek először én fogom előadni Taylor Swift-től az I knew you were trouble című számot. Kérem, köszöntsék nagy tapssal a zenekart, akik nélkül ez az egész nem jöhetne létre – Ria hangja harsány volt, vidám, és mint mindig, megjelenésével most is elintézte, hogy a jelen levő összes férfi – és a legtöbb nő – teljesen beleszeressen. Elmosolyodott, megvárta míg a vendégek többé-kevésbé elcsendesednek, majd intett a zenekarnak, hogy kezdhetik. Sam a pult mögül figyelte, miközben a vendégek lassan a székekhez szállingóztak, üresen hagyva ezzel a pultot. Figyelt, de még így sem tudta nem észrevenni a tarkóját égető pillantást. Egy pillanatra Harry felé sandított, majd visszafordult Riához, aki mint mindig, most is tökéletes profizmussal látott neki a dalnak, és akinek hangja hibátlanul tisztán szólt. Josh mellélépett, és fél karját átvetve a vállán egy gyilkos pillantást vetett Harry felé, aki mit sem zavartatva magát tovább bámulta Samet. Sam szemöldöke mindössze akkor ugrott a magasba, mikor Alex ahelyett, hogy a színpad mellett maradva kivárta volna a sorát, elszánt tekintettel bekapcsolta a mikrofonját, és Ria mellé pattant az apró színpadra. Ria csak egy másodpercre esett ki a szerepéből, majd mintha mi sem történt volna, tovább énekelt, csak éppen most már Alexel együtt. A vendégek szinte egyből ujjongani kezdtek, és bár sem Ria, sem Sam nem számított rá, kettejük hangja mégis tökéletesen passzolt egymáshoz. Az egész olyan volt, mintha eleve így tervezték volna. Ria ekkor megállt, és hagyta, hogy Alex fejezze be egyedül a dalt. A legtöbb ember ugyan nem láthatta rajta az idegességet, Sam mégis észrevette szeme éles villanását. Az utolsó akkordok is elhallgattak, és a vendégek mintha megtébolyultak volna. Talán még soha nem volt ekkora az ujjongás. Most már a maradék nő is, aki eddig nem szeretett bele Riába, szerelembe esett. De ki ne esett volna bele a kávébarnán csillogó szemekbe, a tökéletesen beállított hajba, a kisfiús arcba, és a stílusos ruhákba. Ria csak egy pillanatra nézett rá, majd a közönség felé nézve elmosolyodott.

-                     Íme Alejandro Rodriguez. Megdöbbentő volt a produkció, nemde? Már-már én is meglepődtem – nevetett fel, és csak hangja enyhe éles árnyalata utalt nevetése hamisságára – A következő számot pedig csak ő fogja előadni, ami pedig nem más mint a…

-                     Dont you worry child a Swedish House Maffiától – mosolyodott el féloldalasan Alex, majd a zenekar felé bólintva elkezdte a számot. Ria lesétálva a színpadról egyből a pulthoz lépett, mire Sam odatolta hozzá a már megkezdett light kóláját.

-                     Megölöm. Komolyan mondom, megölöm. Mégis mit képzel magáról? Ez nem így volt tervezve – idegeskedett halkan, majd egy nagy levegőt véve rendezte arcvonásait, és szélesen elmosolyodva, felkapta a pultra letett mikrofonját – De ha ő így, hát én is így – közölte, majd határozott léptekkel felment a színpadra, és csatlakozott Alexhez.

-                     Ez kezd vérre menni – pillantott Josh a páros felé, majd a bejárathoz nézett, ahol épp belépett a kövér, kopaszodó főnökük – Pláne ha meglátják őt is.

-                     Ria ki fog akadni, ha felveszik a srácot. Márpedig ahogy most elnézem a főnököt… Fel fogják – Sam arcáról semmit sem lehetett leolvasni, mikor intett a főnöknek, majd a mosogatóhoz lépve megengedte a meleg vizet.